Az azért is dala

Hintheted bár rám kövek
zuhogó förgetegét,
ködbe feslő álmaim
csenddé rongyolt szőttesét;
fellegekké is lebegtethetsz,
hogy aztán zivatarrá hulljak,
ringathatsz bár az Ígéretbe,
kecsegtethetsz megvalósultat,

lehetsz bár pőre valómmal
kegyetlen a végletekig,
kezem nem reszket miattad,
szemem nem teérted cseppzik.
Kedves sors, élet, világ, vagy
akárhogy is nevezd magad,
én boldog leszek azért is,
kényed bármerre is halad...