Az a szó

A szó
kihull a szájból,
mint hullócsillag
eszme ében
határából,
megáll a légben
 egy percre,
majd szálldogál,
repked a csendbe.

A szó
hol selyemmel
bevont hűs érintés,
hol lemondó,
borús intés,
hol tüskékkel
van sűrűn bevonva,
és sebez ezernyi
éles fodra,
akihez eltalál
 a szó,
vagy lepereg
vagy beleremeg
a lélekbe
a szó
önmagában nem átható,
- semleges -
eltalál vagy elrepes,
kering, elring
 a légbe,
nem is akarja,
hogy világra hozzák,
a szónak
sosincs vége,
a szó
árva arca
a szándékot
eltakarja.

Valóságfazekat
fed be, s hallgatja
az elmesercegést,
a szó
elborítja a kongó
semmi-rést.

A szó, mely
örökre bent ragad,
az a szó,
melyre nincsenek
szavak.
A szó
kihull a szájból,
száll alá
 a kimondott mámor,
de amire
szavak már nem
 lehetnek,
 nincsenek,
ott laknak
békésen
a belső mindenek.