Körök, forgások

Éjek holdfinom arcán a mosoly bús,
bús lélekragyogás,
Nappalok éjkemény harcán derűdús,
derűdús a kongás,
Napok szürke koszorúján monoton,
monoton az Újuló,
Hetek tarka, sürgő modorán zsongón,
zsongón ásít a hullt szó;
Hónapok hamván becsukódik egy kör,
egy kör dohos szélű könyve,
Évszakok hőjén színek sejlenek föl,
föl, oda az örök ködbe,
Évek hevén lobog pofonok simult,
simult bölcsessége,
Életek másán kél mosolyok kigyúlt,
kigyúlt csöndessége,

hogy bús ragyogással sírjon fel,
sírhasson fel végre.