Novemberi szél

Mécsfinom suttogást hordozva
novembert lobbant a deres szél,
metsző kezétől zúgva hullong
sugarak holt szirma odaát...
A melegség halvány víztükre
rebbenve még vissza-visszatér,
majd suhogva folytatja
fakuló útját tovább.

Szépia felhők alakulnak át
megsárgult képeknek másaivá,
a nosztalgia puha fájdalma
egen-földön homályló tükröt ver.
A lég a kedélyre ólmos fátylat
majd pehelysúlyú árnyakat hint rá,
karöltve az álom légi
avarját takaró csönddel.