Téli éjbolt

Szirmukat bontogatják égbolton
repkedő viola-csillagok s
gyönyörrel sziporkáznak át
az Éj bársony sóhajú
sötétjén.
Viola-szín lelkük hamvakká
szóródik s az Égen szétterül
a lila ajkú fény.
Sugarak szemén átdereng
a homály fenséggé
aprózódott könnycseppje,
Végzet illatú Éj
hajnalt némán szülő
gyötrelmét
görgetve.
Bús habokból bukkanó
égi gödrök kerengve
intenek az alkonynak.
Násztáncukkal ősi zamatú
évgyűrűket alkotnak.
Álmokat szövögető hálók
életre kelnek a hamu-arcú
éterben,
Hol a valóság ajka
ködcsókként él tovább
a tépdesett képzetben.