Görbületek

Könnyek
szemerkélnek forró házfalon,
Könnyek
kapujából nyílik fájdalom,
Könnyek
mennyországa égi sírógörcs,
Könnyek
nyersessége fanyar, dús gyümölcs.
Könnyek
szemüvegén újuló világ,
Könnyek
segítsége sohasem kiált,
Könnyek
muzsikája rejtély-hegedű,
Könnyek
szűrőjéből csöppen éjnedű.
Könnyek
sűrűsége erdő-tekintet,
Könnyek
ablaktörlő-cseppjén keringek,
Könnyek
létezése érzés záloga,
Könnyek
virágzása emlék zápora;
Könnyek,
megérintő, mordon mementók,
Könnyek:
szépségetek minden sebre csók.

Mosoly,
sebtüzeket oltó hullámzás,
Mosoly,
jéghidegség vizén sugárzás,
Mosoly
íveiből légzik lelkiség,
Mosoly,
visszakapod, mikor nem hinnéd.
Mosoly
bumerángja lobog csöndedben,
Mosoly,
madárszárnyhíd súlyos völgyeken,
Mosoly,
sokezerszer mélyebb, mint bánat,
Mosoly,
első s végső arca világnak.
Mosoly,
költeménnyé zendül verskeserv,
Mosoly,
bukó benne minden merev elv,
Mosoly,
közbensőből nyílik vagy elfed,
Mosoly,
harmóniát s káoszt lebegtet;
Mosoly
annyiféle, ahány halandó,
Mosoly:
fölössé lett minden balga szó.