Málló malíciárum

A Jacob Sprenger és Heinrich Kramer nevű

nemgondolkodók örökségéhez

Parancsra taposó klónkatona.
Embervoltot préselő férfinyomda.
Vetítővászonra égett világ, égés.
Végtermék.
Nem tudtak magukról, így 
torznak a tükröt képzelték.

x

Az errefelé
bárgyú kicsengésű szeretet
unalmát, mi űzi: a bűntett.
Ez a rend irányított, nem szervezett.

Az élet íze itt a csata. 
Maszkban gazdag rabférfi
neme képzeteit monoton félti.
Nem lehet erős, 
bátor,
alkotó értelem,
és leginkább szabad
ő sem,
amíg örökzöldnek nézett
gazokat simogatva, 
saját személye érlelését
romlott fogalmak dobozában 
végzi.

x

A béke itt kappanhangú.
Sőt.
...Nem látni vegyületektől
az esőt.

A természetnek van egy rendje,
mióta urai azt mondják.
Érdek, haszon, kiharapott terület.
Unalom ellenszereként
gyártott sebhelyek.

Terratoriális teratogéniusz.
Itt a neve: vezér.
Térít, késmentesen is.
És színe köré gyűjti a zümmögést.


Ha férfi mindebből nem kér, 
kifejlődne önmaga:
két perem közé zuhan.

Ellenben,
ha viselkedése hagyományos,
lesz hősálarcú nyárspolgár.
Arca a 'férfi' szavára felderül -
Nem lázad, nem teljes:
Vigyázzban áll.
Csalogató címkékkel
borított gúnyában sínylődő,
sár-sóvár, süppeteg
a szerepférfi.

×

Ó, aki elhitt mindent,
végletekig védi sablonját.
Világnézete 
a 'mindenható' fogalmába
rétegelt arcát rakó,
egyrétegű gondolkodó,
szobra alatt 
a szobor ellen ágáló
Más-a-hibásizmus.

Komolyan vett, 
de legalább mélyhangú.
Közvélekedések
ezredéves tulajdonosa.
"Már megint mi ez?
Mi ez a van új 
a Nap alatt- propaganda?!"
Unja, ha valaki nem őt 
utánozza.

Kurta szinapszisa,
asszociatív visszamaradott.
Ő aztán ki meri mondani
kínos csendet a mondat végén:
"Nézd, fújja az orrát...Az már takony!"

Hatást követel? Megkaphatja.
Taps. Hahota.
Füstölgést és könnyezést vált ki.
Nem hall: lehalkít, 
hogy grimaszokat lásson.
Nem lát: felszínbe harap, 
hogy higgadtan is kiabáljon.
És minden lenyomata 
magáért beszél.

Aki mást mond, mint ő: túltolja.
Dermedt rekeszizma, 
őt a gyomorszáj csókolja homlokon.

Elhiszi magát, nagyon.
Verdeső legény.
"Igen? Igen?"
Nem hisz el mást.

Nemtársát, minél tisztább, 
annál nagyobb hévvel
fortyogja körül:
"Mi van, te nem vagy Én?"

Szitokszava lagymatag,
muszájkönnyed, akut öblösség.
A vulgaritás: áltabu.
Átszőni vele 
nyugodt mondatot: 
osztatlan erény

Klónszemléletben 
berendezett trófeaszoba.
Külső javak, prémes székek,
kezdeményezések, hatások
nem-kiharcolója.

Ő az, aki bárhová süllyed, 
akkor is sérthet. Amit művel, 
valahogy kezelni kell. 
Sértő? Szégyen?
...Kinek?

Két lábon kihordatja mással
a Nevetséget.

Aki nem jártas mocsara
szabályaiban: butuska.
Zsenge érdeklődés,
kezdeti félszegség,
intakt nyitottság...
"Az meg mi?"

Mi nem rothadhat el
a mindentudás fáján?

Van neki
kobaksimogató felettese,
vállveregetésre váró cimborája,
társasága, mennyiségi mutatója -
van neki.

Még nem emberelte meg magát.
Emberkedni próbál.

Butuskó, szegénykemény.

×

Levezet, kivetít,
hogy más meg ne tudja:
ugatása visszhangjától megveszett.
Eseti nyomorúságot mindig
messzemenővé nevet.

"Millió kukac nem tévedhet!"
majd tovább ássa magát.
Minél magasabbra hág, 
annál mélyebb veremből szól ki,
fel-feldobva ásóját.

Pálcikaember ő, rejti magát.
Arctalan Nagy Hang marad.

Önszégyenét gőzölgi.
Nem vállal semmit, 
ezért a semmit egyre tetézi.
Szégyent vetít.
Ő az ásó. Ő a szag.
Tömegjellem, 
telepszellem.
Érzelmet, gondolatot 
kettévágó indulat.

×

Ostora
ostoba
dogma.
Erőt pumpáló
gyengeség által lehet erős
csak ez a földi mese.

"Megint a Nők!"
Jaj, mi lenne vele 
kedvenc bűnbakja nélkül?...

"Egy nő ne általánosítson!
Az az én dolgom." - 
ezt üzeni, nem mondja.

"Tisztelet a kivételnek!"
Ez a nők mondata, 
ezért
fel nem fogja.

Márpedig ő jó.
"Nem minden ing egyforma"
Alig várja, hogy minden
inget magára vegyen,
magát szorítva.
És amikor már fullad,
tesz valamit,
nem sírva.

Hát ne próbáld
a humánum logikájával
megérteni őket!
Ne simogasd dühöddel,
könnyeiddel
a fölényes értetlenkedőket.

x

Rossz-jó.
Sötét-fényes.
Test-lélek.
Babona-természet-gépi tanok.
Önmagát nyársaló nemi filozófia.

Az aforizmát kinek a hangján hallod?
Elgondoltad fordítva? 

A legjobb mindenben,
s arra a mindenre csak szakértő lő.
Mi az a minden? Nem tudja, így
szórja azt minden szekértoló.

...Cérnaideggombolyaggal 
dobozában megkergült
nem-macska ő.

Szerelem és leigázás
fogalmát összesorvasztó,
vadászösztön-hírvivő.

Játszmapárját becses-becsmérlő.

Kedvessége: üzlet.
Azt hiszi, megvonhatja.

Nagyon, nagyon nem-macska.

×

Jaj, nem tudja, 
mibe törődik ő bele...
A valóságot gyarlóságnak fordítja.
Logikája egy-kettő,
egy-kettővel tele.

A hagyományban
ő a követett, 
de a követő is
a humánum oszladozó terén.

Kereten kívül, oszthatatlanban
nem létezhet
egyéniségremény.

Irritálja sok minden őt,
formát tapogat tartalmak előtt,
hangoztatja, ha nem figyel.
És megvet mindent, ami néma.
Egyolvasatú, ezért kinyilatkoztat.
Ő az előíró, ő a séma.

Egyetértés és ellenvélemény,
érdeknélküli jótétemény,
minden és ellenkezője is lehet
ok haragjára.
Igazi, súlyos létezésre 
plöttyintett probléma.

x

...Mindig jól jön a Háznál 
egy vagy rengeteg vezényszóra
uszítható
Szadista Masina;
A legyőzöttség hite okvetlen
a csatakedvhez.

Itt, Tulokföldén, ahol
minden tehén fekete és fehér;
Itt, dogmák felfújt, büszke
bábjainak körbejelölt tájékán
a legősibbnek vélt férfifoglalkozás
öröksége gyanánt
ezek a szolgai eszmefuttatók
nemcsak a nőket - 
egyéb 'nemférfiakat' is
a Tekintély ostorával sújtják.

Az ő fejükben
büntetés a jussa,
annak, aki lát erdőt, és látja a fát.

A valakivé válás
az ő fejükben 
égetni való-ság.
Császártudatban ücsörgő, 
kisebb helyekért is tolongó
monokróm
kis-közép-és nagyatyák
tegnap is, ma is 
vartyognak.
x

"Milyen ember az ilyen?"
A férfiember itt, végtére is 
nem tautológia: paradoxon.

...Fejlődés volna valóban,
ha nem lenne nekik
az Ikonná válás
mindennél fontosabb.

x

Miféle tisztelet az, 
felfedezendő és megalkotandó terület, 
és maga a Tartalom iránt,
ami fókuszát sajátjai 
személyébe: a Névbe zárja?

Mi érdekli névszerzés
érdekeinél jobban azt, 
aki szent, profán oldalak
pecsétje nélkül
elveszett, rettegő, vérengző árva?

Hová is lehet kicsinyíteni azt,
aki úgy döntött: 
lehúzás által fog emelkedni,
magát sem látja: mást sem lát.

Eddig és netovább.

x

Szabadnak maradni kell,
Korlátolttá válni lehet csupán.

... Ha mindezek után,
azt mondják neked:
te nem vagy ember,
vagy épp
nem is vagy férfi...
Megmozgat?

És te: Te,
mindezek után,
mivé leszel még?
Szembenézel magaddal
majd holnap?

2024. második fele