(Nor)Málló rend

A szadista önvalója gyurmából van,
nem személyiségmunka-csiszolta kőből.
Önmaga felszínre sosem kúszhat.
Megszégyenítésben hinni felőröl. 
Felretteg a káröröm. Verítékcseppen mulat.

Veszett normák tere vesztest teremt.
Ágaskodik, hangtalan döbbent. Alul fél ő.
Késztetés születik. Harap, gyalázata könnyed.
Nem derülhet ki: a gyurma mégsem kő.
Ha meghajlásba hív, nem látja senki, milyen görnyedt.

Ez itt a versenyt szipolyozók szabad tere.
Itt nincs önmaga teljesében más mellett megférő,
nincs béke leigázás nélkül. Eszmeszögleten lecsorgás – éljen?
Egyesek vallják, mások halják. Törvény? Végső?
Annyi szégyenszál csapkod önlevében.

A szadista jelentőségre szomjas.
Itatja is az egy csepp karizmáért epedőket.
Auráját tüske telíti el, hiszen kegyessége rózsa.
Korlátai gyámsága alatt irányíthat. Mi az a tömeg?
A ’minden egyest’ mindenkivé gyalulni? Lehet. Hol az óra?

2025. tavasz