Valami eltűnt arcomról,
valami kerekded.
Az a heves pír a múlté.
Igaz, nem szenvedek.
Ez csak egy kis utószél,
viharok árnyéka: csöpp kavargás.
Hogy nyugalom lesz-e majd:
nem tudhatom. Csendem íve is más.
Mint hihetetlenül puha cipó,
amit kamrában felejtettek.
Nem várhatott tovább, ki is szikkadt.
Jóleső íz, táplálék nem lett.
Talán ez egy ilyen korszak.
Még ha valami ki is veszett belőlem.
A jelen egy dermedt madár.
Egymást melengetjük, mielőtt elröppen.
Míg olvadhatok, élek. És ki tudja,
mely formára csiszolódik ki a lágy.
...Szememben csontkeményen hordom most is
jövő hajnalaim élettartamát.
2022. március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése