Nem szép

Hiába tetszetős a testi forma,

ha tartalmát újra mégsem alkotja.

Hiába a haj káprázó zuhataga,

ha a fej kontextusát csakis az adja.

Hiába zöld vagy kék egy szempár,

hüllőknek is az – üres az a táj.

...Hiába barna avagy ébenféle a szem,

ha rovartekintet kopog végtelenjében.

Hiába míves az arc ékszere: az orr,

ha emlékek illata abban nem honol.

Hiába telt, érzékit zengő az ajak,

ha nem óvja és tiszteli a szavakat.

Mert a lét ajándékai között a tükör

nem szerepel. Mi fényt ver vissza, nem tündököl.

Belülről szól kifelé a hang, a vélemény,

értékek fensége kortalan, ragyogó tény.

Nem nézzük arcunk,

ha gondolat, meglepetés itatja át.

Nem nézzük magunk,

ha felráz egy nagy, katartikus igazság.

Reped a felszín, ahol nem magunkra –

magunkba tekintve élünk,

önbizalmat is töltetünk ad újra,

nem pillanatnyi fényképünk.

Együgyű gyémánt a szén, míg a céljának nincs hője,

önmaga ámulatába dermed, légköre röpke.

A puszta arc, a puszta test hideg, szürke bélés.

Nem lehet szép az, kinek a szépsége létkérdés.

2021. december