Árva, hulló pontmagányból
reménylik fel minden vonal.
Minden sokszög csúcsán ott ül
egy pont, döntő mozdulattal.
Vannak pontok, melyek feladták
már azt a muzsikáló láthatatlant,
ami kapcsokból kozmoszt teremt.
A teljesség náluk is oly ritka rang.
Vannak, amik majd elvéreznek
rideg hegyek legtetején,
megint mások épülő énnel
lépnek, küzdenek könnyedén.
Elfogadón faragni sorsot
csak az amorf mélyeket megjárt képes.
Mert bár úgyis minden körbeér,
és minden pont visszaárad a Térhez;
Méltó vonalak rajzolnak utat.
Van szellem, mi formába olvaszt mást.
És van az a pont, amikor a pont
hamvaiból csihol ősrobbanást.
2020. tavasz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése