Végül megszólal,
egykedvű órákban, felberreg.
Végül megszólal
halogatásban a rettenet;
Végül megszólal
fásultság végpontjából a kendőzetlen,
Végül megszólal
a valóság, másképpen: eredendően.
Végül megszólal
az árnyékod, veled végre szembenéz.
Végül megszólal
muszáj- hajszákban a kétségbeesés.
Végül megszólal
emberek kövült erdejében az eső,
Végül megszólal
a szemlélőből lett tetterős résztvevő.
Végül megszólal
a „Hol voltál te mindezidáig?”
Végül megszólal
az irány, ami sosem irányít.
Végül megszólal
a legtisztább késztetés,
Végül elhallgat
a kifelé lézengés.
...Végül megszólalsz,
hiánypótló tekintettel, új kiállásban,
Végül megszólalsz,
ami túlcsordult a sok csendből, hordod bátran.
Végül megszólalsz,
folt lehetsz, letagadhatnak – valamiért nem kár,
Mindig megszólal,
akinek születtél, és akinek megmaradtál.
2024. január
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése