Amit nem ereszt a jótétemény,
pépes állagú lesz kezeink között,
Akár virág, túlöntözött,
mely más szomjért kiált;
A fellélegzés mindenkié.
Akármily kincs is
a féltés tárgya,
ha kell, hadd botoljon,
Útbuckáit
hadd alakítsa saját maga.
Lábujjhegyen csupán
félni-lavírozni lehet,
Mindeneknek jár,
hogy taposson földet.
Váratlan vermek tudatával
együttélni szép és éltető,
Ki nem hibázhat,
szívre,
észre-vétlen
báb csak,
tettrekészség nem lakhat abban -
Szabott tereken léphet ő.
Akár gyomrozott szelíd macska:
Kiemelten kedves,
Ám haladva önnön ösvényén,
önmaga lépésein belül
marad teljes.
Lássuk csak,
miként fejlik ki az élet:
mindennapokhoz méltó.
Aminek történnie kell,
leszáll úgyis, érint és szól,
Jelt adva magáról.
Ami adatik - érték,
milyenségében formálható.
Az őrizni való dolgokat
szorongatni kár,
A tenyérnek olykor
fogytán ereje kinyílni.
Íme,
görcse-oldottá vált a gondolat:
Dönt, szabadít, felemel és kivár.
2022. október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése