A
férfipsziché az évezredek folyamán a köztudat ablakára festette
értéktelenségképzete démonát.
Félte
azt, és leborult előtte,
ezért félelemkeltést
és térdre kényszerítést
hozott másokra. Szégyellte
magát, ezért szégyenített; haszontalanságfélelmét
szorongatta, ezért egyedüli
teremtő
szellemnek nevezte ki magát.
Félt
a kiszolgáltatottságtól,
ezért kiszolgáltatott
helyzeteket teremtett, félt az önmagáért
való erőtől, ezért
erejét és annak meghatározását a gyengének jelölt, azaz a
kevésbé kegyetlen felek kiszipolyozásából nyerte.
Undorodott
nemiségétől,
ezért testeket gyötört;
undorodott testi valójától, ezért vágya ébresztőit a bűn és a test fogalombörtönébe
egy huszárvágással zárta
össze. Ormótlannak
érezte magát,
ezért embertársait
állati sorba taszította.
Elveszettnek vélte magát,
ezért kontrollált
és irányított.
Sosem
kérdezte fel magát,
ezért parancsolt; társadalmat
és köztudatot alakított,
ezért a problémákat
a hibások szembeállítása
keretébe szorította. Felülkerekedésbe kapaszkodott, ezért felelősséget
sosem vállalt tetteiért.
Természet meghaladását lobogtatta, ezért viselkedése hátulütőit eleve elrendelt, "természet rendje"-tanokkal magyarázta. A fősodor és az abszolút első helyezések arca ő volt, ezért a másik nem tehetségét, kiállásának útját szellemi- és szokásrendek szögeivel kövezte ki.
"Mindent
mi alkottunk, hölgyeim! Ez a természet
rendje, uraim!"– dörren fel ma is gyakran hasonló
frázis. Azt viszont, hogy az értéktelenség
képzete az ő teremtménye...sosem
volt képes felvállalni.
2024-2025.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése