Kitekintve

Egyre lüktetőbb a szürkeség.

Jelzőként egyenesen arat.

Habár

a szürke, a sötét,

vagy éppen a tarka

rikító címkékkel borított

satnya doboz marad.

A valódi ékesség nem díszlet.

Valóban baj, ha nem csatlakozol

dió-emberekhez?

...Előre tülekedve

várják csak a darálást,

és a darálónak van ideje.

Mind-egy.

*

A meg nem születő egyéniség

mindig kategóriákhoz szalad.

Micsoda csapat!

Átlagos, égig érő önérzetek,

kiválasztottság-klikkek,

utcán 'csak-én' buborékban

zajló közlekedések.

...A türelem

hosszú sorban álló

tüskéket terem.

A közlőn, az épp' útba esőn

csattanó arctalan feszültség

falat dagaszt.

És

a csak úgy-csatlakozás

egyszeri alakja

felszínfeletti vonulatban

újfent mulat.

Hol lesajnált a völgy,

ott nincs tilalom.

Felső határ a csillagos eget

lekacagó haszon.

*

Megannyi explicit,

zuhogó, pici gondolat

neonfény körül zsibong.

Micsoda eszme! Piciség.

Csak picit rohad.

Az irányadó korong

Neon-Nap fényét ver vissza -

torz hold. Pompázatos.

Ahol nyájban járnak fellegek,

a fennhordott orrnak is

jár esernyő.

Nem gond, persze,

ha súlytalan a sóhajtás.

A gond a hurrikán-arcú szellő.

*

...Micsoda szerencse:

az önreflexió tehet egyedivé.

Micsoda szerencse,

hogy minden, ami valódi,

nem szerencse függvénye.

A belső munkának sosincs vége.

Szabadnapot ott nem ismerve

a masszából kitekintve

van levegő.

...Milyen pezsdítő

egy-egy rögtönzött,

baráti odafordulás.

Milyen jó,

ha időben kiderül a hamisság,

amikor a látszólag kivételes

a gyakorlat szűrőjén

vízként

leszerepel.

Üdítő, ha egyszer csak

egy idegennek

tűnővel

együtt

felzeng egy közös horderejű

'Kit érdekel?'...

Nem törődve holmi érdekkel.

Haszontalan valakiség-képzettel.

*

A megbékélt leveti a gúnyát,

ami puha vagy durva.

Nem kell, hogy csodáljanak,

Nem kell, hogy sújtsanak.

Kell, hogy a tükör

nyersen szembesítsen egyszer,

majd újra.

2022. december