Eltűnődtél-e már azon,
milyen érzést keltesz az emberekben,
Vajon milyen is az a Te-hangulat,
Milyen mozdulatot idézel fel,
ha Téged emlegetve
egy jellemző képzet lebben?
Három-pontnyi továbbgondolást
von-e maga után lényed;
Lényed felülírhatja-e
szavad, tartalmaid színe,
Képmásaid közül ki fed le leginkább?...
Érzed?
Ha regénybe foglalnának Téged,
karaktered milyen műélményt adna?
Katarzis tudsz-e lenni,
Zsigerekig eljuthatsz-e bárkihez,
Felrázó hatású lehetsz-e,
Ismerős, nyomot hagyó,
eszméd anyaga: szemed?
Persze, minden egyes tekintetnek
nem felelhetsz.
Mindemellett
miért ne tűnhetne még
a legmélyebbről jövő szikrázás is
valahol épp kókatag, seszínű foltnak?
Sok hasonló szín van
itt és ott.
Aki barát,
annak árnyalata a Tieddel összeolvad.
Ó, ha csak egy is közülük érez Téged,
az esszenciánál javarészt
szegényesebb kifejezésekben...
Becsüld meg azt.
Az eszményinek becézett idegenség: jellegtelen.
A melletted kitartó, az adott jó a legjobb -
időben, időkre maraszt.
2022. július
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése