az elgondolások papír-rendje,
Az asszociációk
hatalma rejtett,
Kérdőjelek pontja kerge;
A megismerés önkéntelenül
önkényes.
"Miért?": e kérdés szurdosó párna,
A válaszoknak ritkán puha a csendje.
Mélybe vésődik
párhuzamos végkifejletek
arcvonása.
Jelzőtábla csak
a langyos utak
labirintusán van.
Ringva, majd alámerülve
látható rétegeken túl -
A kicsengés magáért beszél,
Tudattalansága
teljes tudatában.
És a tudatosság?
Visszabonthatja-e
a kutakodó elme
az egyes szót betűire,
egészen az első érintetlen oldalig?
Minden, ami elkísérte az embert,
jogosult a létre?
Minden, valóban minden tanít?
Mit üzen a harsogás, miről hallgat?
Kósza véleménypermet szemelget
innen-onnan,
De a megértés szándéka tisztít.
A megértés vágya éjféli harmat.
Állandó szövegkörnyezetben
Lehetne az ember újragondolt ige,
Harmónia fókuszú képzettársítás-keringő
egyfajta fordított előjelű manipulációban -
Egyszer, próbaképpen
a 'tömeg' hangsora
nem arctalan, sablonos masszát takarna.
Mérlegelő előrelátással,
belátó tanulsággal,
hatásos: visszaható jósággal
Több minden(ki) összekapcsolódna.
A becsületnek megbecsült jelentése volna,
És nem a jóhiszeműség -
a vastag bőr lenne megmosolyogtató.
Valamint, a tiszta mosoly
kimosná a túlhordott
büszkeség mocsarát.
Csak a tárgy lehetne érdektelen tárgy,
A méltóságba tiprás,
Az érdek, a gáncsolás elnyerné
méltó szégyenkosarát.
A lelkiismeret velőtrázó ébredése
már fél lépés
az emberség felé.
Igaz, sosem lesz - nem is lenne jó,
Ha zökkenőmentes lenne a tapasztalat,
Teljesen gördülékeny út
egysíkú, toporgó terekre vinne tovább.
... A törekvés, a szándék,
a sokszor
sokadik első lépés:
Igazi súlya ezeknek van.
Ami jobbító,
kiválóbb a légváras legjobbnál.
A megszűrt értékrendben
megfér megannyi elem:
Vagyunk mind alkotások.
Ha tehetjük- mire is várnánk?
Faragjunk, adjunk a világhoz
Magunkból
fogalmaktól független
jótékony maradandóságot.
2022. július
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése