Éjente,
ha nyikorog odabent minden,
amit nem sikerül holnapra zárnod,
hagyd mindet saját kavargásában.
Apró-cseprő foszlányok
távoli zörgését hallod csak,
annyi vonuló gondolat -
"Az így épp igaz,
Emez máshogy van..."
Hagyd most a dolgokat lebegni
egyéni légköre szerint.
Csodáld a valóságod még mindig -
Vagy épp megint.
Külön burokban él mind
en tény,
valamennyi vélemény,
Hordozójuk az ember.
Nem kell hogy elegyítse figyelmét
felőrlő felesleggel.
Maradjon most minden és mindenki olyan,
amilyen képet szemünk elé rajzolt hatása,
Sok leképezés, feltételezés mögött
a képlékenység örök.
Nincs időnk önkényes gabalyításra.
A nappal megoldások után kajtató percei
sem fedhetnek le minden kérdést.
Túl szövevényes ahhoz
a kapcsolódási rendszer.
Csak nézd
e labirintust, milyen életszerű,
Akár szimpla dallam,
tele rejtett csenddel.
Az éjszaka a tisztítás időszaka,
Álmodj hát igazságtalanságokon túl,
Kell, hogy sallangok nélkül valósulj.
Hagyd, hogy szervezeted
mérgét messzi vigye,
Szórd a napi gyötrelmed
a múlt idő
lélegzeteire.
Most nyugodj el - ez a dolgod.
Hagyd, hadd forrja ki magát
a külső kavalkád,
A tudatlan törtető,
és az elfogulatlan töprengő
mind tudja dolgát.
Várd ki vágyakozó elpilledéssel,
milyen filmet vetítesz ma,
Főszereplő, rendező,
és néző is vagy.
Képzelj!...
Halkulj és tárulj-
Hát nem izgalmasabb?
Az éjszaka a teremtés ideje.
Telj el minden belőled induló,
visszaáramló rezdüléssel.
Ez az öntelt, rezzenetlen
cérnavalóság még várhat.
Ahhoz hogy teremthess,
Kell egy elemi sugallat.
Mielőtt megvarrnád lelkedet,
az első álomkép lassan áthat.
Légy most örvénylő,
Rebbenetlen rebbenő.
Korlátaid majd
érett határokká válnak.
2022. őszelő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése