egyetlen kósza sejlés erejéig
az emlékek barlangfalán
látható, tapintható, itt van félig.
És egészen eleven érzést kelt.
A valaha volt összes történet
íve elmúló, lassan lejt.
Csak egyszer volt minden épp odaillő.
A frissen átélt események, azok élnek.
Szétszakad a várakozás fonala,
A túlnyúlt álmokat is elmossák az évek.
A lélegzet hozza magával az új álmokat.
A többi, a nosztalgia
csupán hamisítvány, másolat.
Korszak is csak egyszer bontakozott ki
emberi, és nagyobb, kozmikus szinten.
Néha a jelen is az ódon éj holdját
tükrözi vissza, horizonton innen.
A kívánság, mint a szív: ölel mindig s nyúz;
A megpillantott hullócsillag
gyakran egy gondolat felé húz.
Igen, van, ami időtlen, elkísér.
Ám ha e Föld-időben több életünk is lehet,
Az a valaki bennünk egy figura,
ki nem szikrázik fel csak úgy újra, talaj felett.
Elmerengve is kattog a falióra.
Egyszer üt igazán minden élmény,
van még idő átszínezni jóra.
2022. február
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése