Valami gyönge sajgás elfog,
természetes hatásán túl,
ha egy-egy madarat meghallok...
Zeng megállíthatatlanul.
Tavaszi rend ez, csupa felhőtlenség:
a könnyű reménylés brillírozó kottája.
Rémítő, de emlékezetemben még
alig rémlik erről bármi emlék. Hiába...
Az esélyesőt itt, ez a felleg csak csodálja.
Ez a metafora utam még nem hagyta ki.
Félő, hogy sosem késő új és új csalódásra
eszmélve, hiánytalanul magam maradni.
...Immár ez a madárdal enyhébben sajog.
Aminek szállnia kell: fáj, de már nem remeghet.
Az Éj 'csak úgy módra' éj. Rájuk hallgatok.
Némán még nehéz. Szabad szavakkal ébresztenek.
2022. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése