mesés, ahogy rávetül egy kis napsugár,
szinte hihetetlen harmónia, szép is tánca.
Lám, a zsenge fény máris gyanúsan ugrál.
Pihenget a lét a víz tükrén. Majdhogynem henyél.
Feszült az idill, váratlan még többet elbír
a távoli jövőbe simított összes tervnél
szívizom, öntudat, legyen rossz vagy jó egy hír.
Dehát szorít és kienged az élet is!
Döntő dolgok öröktől való ritmusa ez.
A rianás ellentéte még tovább visz:
a dermedő erő páncéllal majd felvértez.
De a repedés olvadást is készít elő,
de a nyár törzséből is jégeső lába áll ki.
Mert a természet hallgatag és lehengerlő,
mert a viharral egyedül csak a szél tud bánni.
2022. március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése