Méltóságod gáncsolásban csakis gáncsolóként vesztheted el,
Határod a felelősség: kíméletlen csendjével felemel.
Kicsinyítésben törpülsz - otrombácska dolog,
Parancsod a parancs, hősieskén másolod.
Tekintélybe elvtelenül belesimulva
Elhiszed felszíned, akár egy életútra.
Magasröptű mocsárnak hódolsz-
fölényes ívű zuhanás,
Micsoda hasra eséske! Kire ráesel, az a hibás.
Falkavilágot vallva veled sokan összekacsintanak,
Elméd ketrece mögül dühítenek kiszálló madarak.
Meglehet, neved hangsorát aranyba öntik,
Kérdésed nincs, pontod pusztaságában önhitt.
Amit nem fontoltál száz irányból, százszor,
Annak szava ekhó, visszaköszön bárhol.
Üres órákon hány bőrréteg pereghetne tükrödbe?
Talán szégyen lobbanna: a lelkiismeret tűzköve.
Megannyi készen kapott művirág között
Nem csoda, ha nincs csoda, s kínos az örök.
Kőtáblácskák tetején mi a lélek? Mi a dicsőség?
Darabszámok kora vajon hogyan, miért élhető még?
2023. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése