Csak Van

Ez olyan mennyei

módon semmilyen.

Ez olyan szép szürke:

ősi Nem, Igen.

A ragyogást is a színtelen

harmat adja,

Ez olyan, mint az Egység,

sőt, Ez az: Ő maga.

Ez már se nem kellemes

és gyönyörű,

ki sem szipolyoz majd.

Ez örökröptű.

Maga a Valami.

Annak hallani, ami

szükségszerű.

Tisztít és szabadít.

Állandó.

Mint víz, ami a felesleget átmossa,

mint cserfes csepp, ami tenger titkát óvja.

Láthatatlan varázs.

Összeolvadás.

Sugár odabent és kifelé.

Egybeforrás ott, ahol

a lényeg tört ketté.

Mintha ebben

a szent pillanatban is

készen állna a Lét,

s a lét ez elemi része,

hogy áthassa minden gyermekét.

Végre.

A neutrális égre

huppan felleg.

Körvonalakon belül és túl

feltétel a csoda és az új.

Hiszen ilyen még nem volt - nem lesz soha.

Egybekél a káosz és fordítottja.

A Semlegesség

eszmeiségét

szilárd méltóság

csipkedi fel.

Csak Van.

Mozog

mozdulatlan,

nyugodt szenvedéllyel.

Levegőszerű,

láthatatlan elem

a Semleges:

a Szellem.

A Valami

az egyetlen

közös pont

ott, itt,

és a Túlontúlban.

Ez már Valami.

Mindent tagad,

mindenről tudja - úgy van.

Titkos ünnep, búvó éltetés

minden percben.

Átsegít ott, hol már meglehet:

lehetetlen.

2022. január