Onnan csak zuhanni lehet,
Égig ér, gyarapodik a mocsár,
Onnan csak zuhanni lehet,
Ahol a hang fontosabb a szónál.
Teleképzelt tükrébe ordító –
Kóbor ebként fél, csekély helyen rekedt,
Vélt vakságát veszettül vonyító
Önigazultság visszhangokba vezet.
A kapaszkodás korláttá higgad. Kikiált.
A befolyásolhatók elhiszik
a befolyásosság valós magnetizmusát.
Káprázat, valóban. 'Minden'. 'Mindig'.
E kulcsszavakra csodáltat vagy uszít.
Kisétálnak lesajnáltak, a mások.
Ami építhetne, ott hullajt s hullik,
Nyájtalanná válni áldás, nem átok.
A senkiség tudata, ha többé nem nyomaszt,
Ott kezdődsz, onnan már csak növekedni lehet.
Nem hiszel a megaláztatásban, a sok maszk
mögött már senki nem aláz, te sem teszed ezt.
Egyénné válsz, személyed és társas köröd talaj,
Ha kitart: marad vagy maradsz – igazi, ajándék.
Nem jár semmi csak. Ha megadatik: felkavar,
vagy még tovább inspirál: átszínezendő árnyék.
Csatakos tájakon is haladva, nem-hajló lendületben
a siker kevés és hatalmas. Álomképszilánk.
Rendítsen meg az érdemes, új kontraszt, ne a sületlen,
szeretetszagra gyűlő, együgyű predátorvilág.
2023. szeptember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése