Elalvás előtt kavargó csöndrészek
közül az egyik mindig egyedi.
Rész és egész közötti hídon lépked,
napközben önmagát elfedi.
Jellege szürke: igazába hív.
Kérdez és vár – aki lehetsz, felismer-e téged?
Amorf és kristálytiszta. Szembesít.
Leválik arcról minden megfelelési réteg.
Az ébrenlét utolsó kockái közül
legalább egy euforikusan normális.
Váratlan igazságú pillanat gördül,
bukik szemhéj alá: láthatod-e, hová visz?
...Nem sodródó-megkövült nézésekben élsz –
Ugye lényegedből épülve szereted léted?
Nem baj, ha tered keresve sosem vagy kész,
amíg árnyékod és álmod is felismer téged.
2023. július
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése