Ebben a világban minden fordítva van.
Gyönge az szemében, ki könnyre érzékeny.
Dobolón dübörög az, mi mondhatatlan,
s az igaz kiáltó kucorog félénken.
E világon jégcsapot imád forrón
emberi lényeknek metsző többsége.
Fel sosem olvasztja ugyan, de korgón
áhítozik mélán, őrá fölnézve.
Itt nincsen helye a mély szemlélet
mindent körbefogó karjára.
S itt mindent, csak mi elismertté tett:
az a hű Tehetség halála.
Mit e helyen szebbé tehetne
az emberség lobbanó fáklyája,
azt rögvest eloltja nevetve
a törtetők útporzó vágtája.
Én egy sarkából kifordított világban élek.
Nem koldulok fényt, de szépbe halok.
Szeretettel öleltetem a végtelenséget -
én már csak hát ilyen furcsa vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése