Ráeszmélni

A Hiány harapása

rojtos fogaival

kedvesen eltakar.

Ráeszmélni, kit

sejtnél mélyebb szinten

akartál - nem akar,

még beszédekig

felszínült pajtásnak

sem, az késként hat.

S a Hiány rojtos

foga lassan, ízlelve

húsodba harap.

Csak a csont marad,

csak a csonkig égett,

félszeg gondolt emlékek,

mikben képzelegtél arról,

ami soha ebben az életben

meg nem történhet.

Az nem bánat, ha elhunysz,

és szellemed sugarával

mélán tekintesz e földre.

Az bánat, ha egy részed

meghalt, s elveszett benned

az éden - örökre.