Illúziók vagytok csak,
légnemű, süvöltő tornádók,
teleírt, bármily lapjaimra
áspismérget okádók;
életem további súlyainak
emelést segítői,
ti vagytok, kiktől a kisded
ragyapépet kiköpüli -
nem is érdemes rátok,
kik ok nélkül marva
rám támadva gyűlnek,
száz s száz szót pazarolva
koptatni szívbillentyűt,
s míg a szép halvány fénytestek
valós káprázatok, igaz betűk,
ti nem vagytok, nem is léteztek.
... csak mint fejből megélő tetűk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése