Eper-naplemente komplementerét
ananászholddal fűszerezi az ég.
Narancs így izzik alkony testére,
így hajlik szürkület szeder-estébe.
Majd zöld köszmételombokra vissza
így tekint a táj, s ribizli vérével tarkítja
felgyúló mandarincsillagok nyüzsgő hadát,
kik eléneklik a málna-illatú éjszakát.
Körtehegedűt muzsikál a Láthatatlan,
a súlyos sötét kivis szárnykatlan.
Almabolygók bűnét ízleli a vidék,
kókuszlámpások csorgó fénye kiég.
Kajszifüstök kanyarognak szerte,
összevissza kóvályg egy szilvalepke,
elbódult önnön édességétől, mi vonzza
máskor, így lakik jól azzal, mi fürtölgő bodza.
Dinnyeéjen magvak a csillagok,
egy közülük fellegcitromba harapott...
Ködszőlő szel cseresznye-habokat,
meggykapitány mangóagyakat forgat.
Ódon diómadár lebernyéit ropogtatja
egy éhes naspolyakeselyű kökényfoga.
Datolyaüstökös csapódik fekete áfonya-Földbe,
banánbölcsőben ringat világgyümölcs új zöldje...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése