Hát elment. Tovaszállt.
Vissza se nézett,
s a Sohamárt
mondta egyedül
végső szóként,
oly hirtelen, miként
a lobbanó fényt
elfújják síri szelek,
s a halálba mar
a fájdalmasan örök
szeretet -
Hát elment.
Búcsúcsók,
köszönés
köszönés
nélkül.
Van oly sebmély
őrlődés,
őrlődés,
mi el soha
nem évül;
Tiszta sorok közt
láthatja a szem,
hogy az őszinte
keserv
most
végtelen...
De bennem talán új
lelket bont
egy új ég, egy új világ,
vagy tán egy új élet,
melyben
kezem óvón vigyáz
még így is
terád...
s elfogad
könnyének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése