- "A gondolkodó - súgta Nietzsche szelleme az egyetemi tanterem közepén megjelenve, lebegve az idősebb nebulók s a tanár fülébe - azt mondja: Szellem.
A kiváló gondolkodó viszont felteszi a kérdést: milyen szellem?
Úgy tűnik nékem, hogy a különös közelebb áll az Istenséghez - aki vagy ami halott - mint az általános.
És épp azért szenved e világ - mert megöltük őt!
Valójában az üres absztrakció a halott. De rajtatok, a jövő filozófusain áll vagy bukik - hogy megölitek-e őt!"
A meghökkent, máskor olyan szenvedélyesen előadó, szemüveges-szakállas tanár kiejtette a kezéből az addig oly mélyen szívott szivarját. Egyik diákjától kapta még konzulensbéli ajándékként, és ebben a kisteremben, ablak lévén, titokban tudta szívni-fújni az aromás füstrudat.
Most viszont döbbent csend szédítette a diákságot.
Hamarosan ki is ütött a tűz. A belső tüzek ekkor fellobbantak, majd gyorsan kialudtak, ahogy a tűzoltó készülék bőszen betöltötte szerepét.
A nagy sokkos ijedelemre a diákoknak többet eszükbe sem jutott arra az absztrahálási következtetésre jutni, hogy minden óra unalmas - így Nietzsche szellemének kívánalma végre beteljesült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése