Valahol

Valahol 

elmúlás sebéből szikrázott föl a Felsíró,

Valahol

langy lángokból pirkant el a szikrát szító,

Valahol

ármányok ködét hasította egy mosoly,

Valahol

álomlobbanásban ébrenlét honol;

Valahol

valóra vált a megvalósulhatatlan,

Valahol

talán ott lakozok belsődben, halkan,

Valahol

mély tükrökben a törékenység keze

Valahol

sziklaszilárd érzelmet zongorázva bele

Valahol

az éjszakába, e reszketeg kocsonyadal

Valahol

huhogó fuvolákból égi hangot fuvall,

Valahol

kincseket csikar ki a küszködés, mely nemes,

Valahol

többre törekszik a szellem, mely repes,

Valahol

vagyok Neked, csak Te még nem is tudhatod,

Valahol

világ után is Benned csillagnyomot hagyok...