Felborzong az új,
hideg gyöngyök
futkosnak szegett hátakon.
Lágyan hull száz súly,
s én ődöngök:
való ez vagy csak álmodom?
Még átreszket ajkad
szaténfátylán
ezernyi brillírozó szó.
De elhal már - akad
sebek árnyán,
hol kilehel a Torpanó
százezer szelíd-bús
"már nem hiszek"
keservébe tört csendeket.
Remeg a lélekhús,
majd száll ijedt
vérébe fúlva sebeknek.
Seb szárnyán millió
hitszikra gyúl -
hol fényt dobol a Félelem.
Rongyból kilobbanó
tiszta hab láthatatlanul
mossa át roncsolt életem.
Milliárd "ez de fájt"
siklik vígan
üdvösség- korcsolyapályán.
Mondd, mely irányba szállt
a kínosan
szegett szárny az élet hátán?
Hány billió érzés
bugyborékol
billentyű-muzsikát belül?
S ennek csak a légzés
szab határt, hol
csak a Töredék hegedül.
Áradónak csak egy
kis szelete,
ami egykoron beléd vájt.
S jégtáblákba pereg
- friss hegekbe -
gyógysima gyöngy, mi billiárd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése