Párhuzamosok

Rózsa kelyhén átsugárzó

gondolat

zörején csöndet nyelvháló

bontogat.

Bontogatja határszülő elme

harmatát,
cseppjük pergetik ész-természetre

halk rózsák.

Halk rózsa a világ, végtelenje

nyelviség,

felhő az eget fürkésző eszme - 

elme rég.

Elmeiség szerteragyogása

virágon -

mátkáján át, füröszti meg árva

tisztáson.

Árva tisztáson fürdeti társát

a Határ,

határ csak az elme, képmásán át

betalál.

Betalál harmónia-fuvola

zenéje.

Párhuzamosokból kirukkol a

csend éje.

Tánc a csend éjén, pók boldogságot

így fonogat.

S e keringőből én felsugárzok 

mint gondolat...