Csillagpupillák
kékség íriszén,
csónakban ringatják
a trükköt, mi fény;
földfátylak szállnak
magaslatokba,
így tekintek rád halk
lobogva s lopva...
Csobban titokban
a pillanatkavics,
így gyónok porban
fekve, állva is,
így őrizem arcod
érzékeny szövetét,
így hallok egy hangot -
s burkolok egy fényt...
Csak satírozom sugarát
meghitt sötétté,
így lesz e földi odaát
miénk - örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése