forrás

zsongó kedvvel telítődik

időbe csukott homokóra

a tér elér égtől földig

a föld éggé lesz virradóra

hajnal lélekbe harap mar csíp

legelőször a tudat

fontosabb vak tudásnál a hit

pásztázóbb fénnyel kutat

kutat s mélyebb terjedése

alakja sokkalta szebb

terjedőbben kél kévéje

sugara gyógyítja mi seb

e sebből felfakadó szárny

mindeneknek alapja

az elme zár mindent magány

néma visszfénykalapba

visszfénye csupán elme

az öröktől valónak

bár sötétség a neve

mégis mégis valósabb

valósabb ő s fénylőbb

igézete a végtelennek

nevét félik az élők

pedig karján dédelget téged

dédelget téged kinek

szülője körforgás

gyermekei idegek

nemtője a forrás