Álomfellegét a kékség öleli körbe,
mely egy őszi napon szürkült a selymes ködbe.
Cseresznyés szenvedéllyel sejlik vörhenyes naplemente,
smaragd fákat kesernyés szépia keblére ölelve.
Lágy lila harmat porát hinti a halvány alkonyat,
holdfehér, messzi csillagokba gördítve hangokat.
Hangokat, miket lassan elnyel az őszült feketeség,
és szomorgásba görbít a sárga koronggal hintett ég...
Izzó karmazsin még integetne a Napnak,
de lám, az est prizmás éjbe fordult s haladnak
narancsos, csorgó esőcseppekkel lefelé a nedvek,
ledér kedély emeli ki barnáját az óvó földnek.
S a frissülő földnek, mely rózsaszínből szeppenő pírba
ezüst hajnal reményét sejteti, barackfüstöt szívva.
Arany fonalakba vegyül a ciklámen ajkú pirkadat -
színek összesét serény fiókba rendezi a bézs tudat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése