2016. február 2., kedd

(Le)fejtegetések

A bőr az illúzió.
A hús a valós.
Amit már megöl a szó,
azt töri orrod alá
a csendbors...

Az áhítat néma játék,
hol alápereg a homokóra.
Füstölög a szivar-vágyvég,
ha elégett, újra felelned kell
arra a szóra.

Arra a szóra, melyben elakad
az igazán sosem sima lélegzet.
Mindig beszélni kell, s ha fakad
belőled értelem, elgázolja azt
a képzelet.

A hús az illúzió,
a csont a valós.
Ha tudod, így jó, úgy jó 
neked, hallgatagba
miért forrsz?

Tégy ellene, hisz tudod, tudhatod:
vesztesek elsőkké lebegnek.
S a jelent, ezt az újhodót
lepi a tudat: zárójelből lesznek
a felkiáltójelek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése