2016. február 22., hétfő

Nézőpont olvadása

A hideget imádni kell.
A testmeleget? - Taszítani.
A forrót fellökni, s el -
az odaadót ríkatni.
A hideget imádni kell.

A jégcsaphoz oda kell bújni.
A tüzellőt szenvtelen elmarni.
Az áradó hőbe bele kell rúgni -
a langyosba istenítve halni.
A jégcsaphoz oda kell bújni.

A dérbe bele kell fagyni.
Ez a rend, legyen bármily káoszos.
Ridegben nem lehet felolvadni -
Megérdemelten dermedsz át most
a dérbe. Bele kell fagyni.

A jeget meg kell bánni.
S majd kuncsorogva vissza
esdeklő táncot járni,
de késő: a Kapu már nincs nyitva.
A jeget meg kell bánni.

A jégimádót nem kell visszasírni.
Csak, ki szerető, melegséget adó.
Bár csordulhat szemgyöngy így ki,
de még az is melegebb nála, forró.
A jégimádót nem kell visszasírni.

A szeretőnek nem kell visszaírni.
Bármily igaza is legyen.
A keserv poharát inkább kell inni.
Minthogy valaki boldoggá tegyen.
A szeretőnek nem kell visszaírni.

Idők múltan nem kell megbocsátani.
Volt idő, mikor még tárt karok várták.
Úgy is, hogy ő zárt volt, s ártani
is ártott súlytalan szavával, s vájt -
idők múltán nem kell megbocsátani.

Egyszer majd semmissé törpül ő, s ez így jó.
Jő más, s rá nem kell visszaemlékezni.
Bánja majd, hogy elment az a hajó,
de erről ő tehetett, más senki.
Egyszer majd semmissé törpül ő, s ez így jó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése